Tegnap itt jártak Zuziék, és az ő tiszteletükre ütöttem ezt össze, melynek eredetijét David Lebovitz oldalán találtam.
A tésztához kell:
90 dkg hideg vaj, felkockázva (hogy miért kell a hideg, nem tudom, mert utána meg a sütőbe)
1 T (=tablespoon, vagyis evőkanál) cukor
1/8 t (=teaspoon, vagyis teáskanál) só
3 T hideg víz (a kérdés újra, mint a vajnál)
ezeket egy sütőálló tálba teszem, majd 210 C-os előmelegített sütőbe tolom, és kb 15 percig, vaaaagy addig sütöm, amíg a széle nem kezd barnulni.
Na, ekkor kiveszem, és hozzákeverek 150 g lisztet, vigyázz, oltári forró. Gombóc lesz belőle.
Eztet a masszát én először gyümitorta formába csűrtem, de tegnap vettem olyan edénykét, ami pont olllan, mint a gyümitorta forma, csak épp nincs az a kis horpadás benne, amitől a gyümitorta tésztájának pereme lesz. Ez totál lapos alul, és fodros oldalt.
Na, lényeg a lényeg, tésztát belenyomkodom, szétterítem, ha túl vastagra sikerül, gyorsan meg is sütöm kicsit, különben nyers marad az alja. Ha hajszálvékony lesz a tészta, erre nincs szükség(em).
Utána mustárra kikenem az alját, szeletelt paradicsomot halmozok rá, arra szóron kockára vágott kecskesajtot, arra jönnek a fűszerek, ki mit szeret, nálunk kakukkfű, snidling és rozmaring volt. Ezt finoman meglocsolom oliva olajjal, és egy kevés mézzel, oszt' irány a sütő, amíg a sajt és a tészta meg nem barnul (aranyodik).
Hát, ennyi az annyi, ízre mennyei, kinézetre, mikor már feltálalom, pokoli.
De az íze kárpótol mindenért.
Ámen.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése