palacsinta

És ha már a tésztáknál tartunk: gyerekkori emlék, hogy nagymamám palacsintát süt falatnyi konyhájukban a sparherten. Néha még dobálta is. Tőle tanultam, hogyan kell palacsintát csinálni, és szeretném azt hinni, hogy ez az egy nekem igen jól megy (most szerény próbáltam lenni... mármint palacsintailag). Anyám néha emlegeti, hogy nagyanyám a tojásfehérjéket külön felverte és úgy adta hozzá a kész tésztához, de én ezt már nem csinálom.
Sokáig nem tudtam, miből mennyi kerül bele, merthogy a palacsinta a családomban szinte rituálisan és érzésre készült: tojás felüt, bele cukor, só, olaj, aztán egy kis liszt, hogy elérjen egy bizonyos állagot, majd felöntötte az ember némi tejjel, megint csak egy bizonyos állagig, aztán megint liszt és kikever, ismét tej és kikever, majd az utolsó adag liszt, kikever, a maradék tej, kikever és végül jöhetett bele a szódavíz, amíg el nem érte a kívánt folyékonyságot. Beavatási szertartás szükségeltetik hozzá, nem lehet csak úgy összedobálni a hozzávalókat.
Máig így csinálom, az egész művelet nem tart tovább 10 percnél, 3 tojás esetében 30-40 palacsinta lesz belőle, két serpenyővel az is megvan fél óra alatt. Abban különbözik az általam tapasztalt többi palacsintatésztától, hogy csak az első palacsinta alá kell egy icipici olaj, az összes többi alá nem. Így olyan lehelletkönnyű és zsiradékmentes lesz, hogy 10-12-t simán benyom belőle az ember... sajnos... de néha KELL.
Mint említettem, egészen a közelmúltig fogalmam sem volt róla, még megközelítőleg sem, hogy miből mennyit teszek bele, a nike szlogenjét követve I just did it. Aztán beütött Marci a pocakba és vele együtt a terhességi cukorbetegség. Amiből kifolyólag egyrészt méricskélni kellett, hogy miben mennyi a szénhidrát, másrészt meg ölni tudtam volna egy pizzáért/lasagnéért/palacsintáért (ezt szerintem Macs érti). Ezért, amikor legközelebb Karcsinak és Dócinak palacsintát sütöttem, lemértem a hozzávalókat, hátha ehetek belőle. Majd később még egyszer. És érdekes módon néhány grammnyi elétéréssel ugyanazok voltak a mennyiségek. Érzésből.
Íme: 3 tojás, 1 csapott ek cukor, 1 csipet só, 1 ek olaj (max), 65dkg liszt, 1 l tej (min. 2,8%-os, még jobb a 3,5%-os), 3-4dl buborékos ásványvíz vagy szódavíz.
Ebből kb. 30-40 palacsinta lesz, attól függően, mennyire vékonyra sütjük.
Kiváncsiságból összenéztem a közszájon forgó palacsintareceptekkel, és azt találtam, hogy a fő különbség a liszt aránya, nálam 1 tojásra több, mint 20 dkg jut, míg a többi receptben 15dkg liszt /tojás a norma.Utóbbiakat viszont mind olajon kell sütni, és én a saját tésztámat nem csak teflonban, de összevisszaégett kovácsoltvas serpenyőben is meg tudtam csinálni aláolajozás nélkül.
Az alaptésztát persze lehet variálni: ha kihagyja belőle az ember a cukrot, és kicsit sűrűbbre hagyja, akkor kiváló sós töltenivaló palacsinta lesz belőle (pl. Macs milánói ragujával, vagy egy kis turmixolt paprikással vagy bármivel, ami szem-szájnak ingere). Lehet a tésztához almát+fahéjat keverni, vagy sajtot vagy bármit, ami szép és jó.
Ja, és cukrosként is ehettem belőle kettőt, ami a 10-hez képest nudli, de nekem akkor maga volt a mennyország. Vércukormérés persze elmaradt.