Folyt. köv. tésztával: Szárított paradicsomos, juhsajtos penne

Köszönöm a meghívást, és folytatom tésztával :)

Mi igazi tésztafaló család vagyunk, elsősorban jobb híján, mivel életem első (vagyis az anyukám főztje után a második) találkozása a főzéssel egy Noodles nevű álolasz tésztaétteremben történt, ahol egyetemistaként néhány hónapig felszolgálóként dolgoztam Németországban. Számos tésztaszósz hithű elkészítési módját leshettem el a Giovanna nevű vendégmunkás szakácsnőtől, aki rettentően hasonlított Pingvinre a Batmanből, aztán hamarosan lelépett a cégtől, miután összeszedte a pénzt a mellkisebbítő műtétére.

Ezt a receptet mégis egy Ráday utcai kisétteremben kóstoltam először.

A tésztafőzéssel kapcsolatban csak egy mondat, ami egyeseknek talán már unalmas is lehet, hogy az olaszok 'al dente' állapotban, számunkra talán picit még keményen veszik ki a forró vízből a jó kis durumtésztákat, és a kukába öntenék a nálunk szokásosan majndem szétfőtt tésztát, amely ragacsos a kifőtt keményítőtől.
Én nem vagyok ebben vaskalapos, mindenki szokása szerint főzze a tésztát (az olaszok se sót, se zsíradékot nem raknak a vízbe, max mikor megfőtt a tészta, akkor keverik össze egy kis olivaolajjal).

A sugóhoz elég egy fél üveg boltban kapható szárított paradicsom (otthon is előállítható, de rettentő idő és energiaigényes, jó minőségű paradicsomot szeletekre vágva, megfűszerezve és olivaollajjal bekenegetve zsírpapírra téve 5-8 órán át kell alacsony hőfokon sütűben szárítani), plusz egy konzerv vagy egy 0,5 decis doboz paradicsomvelő/pép.

A gyerekek miatt a szárított paradicsomot összevágom, de felnőtteknek egészben is mehet bele egy serpenyőbe, a saját olajában, egy kis fokhagymával. Picit pirítom, csak hogy elkezdjen áradozni az illatanyag, és ráöntöm a paradicsompürét, hozzáadok bazsalikomot és oreganót, egy csipet sót, és megrottyantom.

Ha kész a sugó, bele is lehet keverni a főtt tésztát, vagy a tetejére is lehet rakni, ahogy szimpatikus. A rafiniéria itt következik, az egészet kockára vágott vagy összetört juhsajttal, vagyis fetával (de lehet kecskesajtot vagy fehér tehénsajtot is használni) szórom meg, amely savanykás ízével egészíti ki a szárított paradicsom pikáns, picit sós ízét.

Nem kell rá parmezán, sem más sajt, legfeljebb pár friss illatos bazsalikomlevél. (Lehet kísérletezni, egész más az illata-aromája tépkedve vagy késsel összevágva!)

Hozzá egy kis saláta friss ruccolából, paradicsomból, citromos-olivaolajos (vagy olivás-balzsamecetes) öntettel már a dupla kéjmámor.