Paradicsomleves kétféleképp

Kétféle paradicsomleves ismerek, egyik a régi családi recept, csipet sóval, kanál cukorral, fej hagymával és egy darab zellerrel főzve a paradicsomlevet (dédink szokott eltenni, de ha már elfogyott, akkor egyszerű paradicsomkonzervet veszek és némi vízzel higítom, ha túl sűrű), aztán egy picit berántom, és ezt mi tejföllel és sóval-borssal esszük.

A másik verzióban olaszosan, jó fokhagymásan :) Pár csepp olivaolajba dobálom az összetört vagy apróra vágott fokhagymát és pirítom, míg kibújik az illata, majd erre öntöm rá a paradicsomot, bazsalikommal és oreganóval, sóval, borssal ízesítem, és a végén sajtot (trappistát, edamit vagy vmilyen semleges ízűt, nem füstöltet) reszelek bele, ami majd szépen elfolyósodik :P de rá is lehet merni a levet, ahogy a francia hagymalevesnél.
Érdekes, az én gyerekeim ezt már jobban szeretik, talán mert ebből főztem többet nekik, és Gyuri is inkább ezt választja a rántásos verzió helyett, abban az illúzióban, hogy ez kevésbé hízlal :) tésztát ilyen okok miatt nem is szoktam beletenni, de lehetne.