Káposztanap

Jaj de régen írtam receptet! Igaz, nem vagyok egy gasztroblogger, mindig meghökkentem látva, hogy számos népeknek állandóan a kaján jár az esze és ez többnyire ki is tölti a napjaikat, no meg a libamájas terrine -féle puccos ételek gondolatától is felháborodik az etikus énem. De egyszerű, gyors, kis anyag- és időigényű - és nem utolsósorban egészséges ételekből van jónéhány a tarsolyomban.

Adva van tehát egy rendes fej laposkás, nem túl szép káposzta. Utóbbi azért, mert már két hete itt csücsül a polcon.

Félbevágom, majd a felét háromba, a középső torzsás részeket lereszelem és besózom-borsozom, teszek hozzá liszteket. Most épp cécómentesen: sima fehér lisztet használtam, de többnyire rozs-, tönköly-, árpa-, kukorica-, zabliszttel dolgozom, mikor melyik van épp megfelelő mennyiségben. Keverem is őket. Teszek hozzá tejet, vizet és tojást - de ez sem szentírás, egyrészt, mert tojás nélkül is teljesen jó (bár vele finomabb), másrészt tej egyáltalán nem kell bele, de most muszáj volt elhasználni, mert 3 napig nem leszünk itthon. Víz helyett is lehet zöldségleves-maradék, savó, valami zöldséglé, zöldtea-maradék, édes palacsintánál gyümölcslé vagy pép is.

Most tehát egy hagyományos palacsintatészta készül - bár én a tényeket most nem tudom sorolni, itt is, mint minden egyéb tevékenységnél az érzésre figyelek és nem a száraz előírásokra. Mivel olaj nincs itthon, egy icipici kókuszvajat teszek 3 palacsintaadagonként a sütőbe - de zsír is lehet, ha jóféle és a vajat sem vetjük meg. Egyszerre 3-4 kisebb palacsintát sütök. A végén találtam egy fél fej hagymát is még, az említett utazás miatt azt is gyorsan hozzászeleteltem a maradék péphez.

a többi káposztát felcsíkoztam, sóval-borssal-köménymaggal összekevertem, egy szórásnyi cukrot( most a halvákészítésből maradt fehér cukrot használtam, de ez többnyire sűrű, igazi barnacukor vagy méz szokott lenni) a lábosba tettem némi kókuszolajjal, a káposztát egy ideig kavargattam rajta, majd letakartam, hogy főjön csak a levében. amikor már majdnem puha volt, tettem hozzá bodzaecetet (bodzavirágot áztattam almaecetbe még tavaly tavasszal),máskor bort, pezsgőt vagy citromlevet is szívesen adok hozzá. Szereti még a hagymát és az almát is, sőt a narancsot sem veti meg. Nem maradt belőle, azon melegében a palacsintával megettünk egy-egy tányérnyit, a többit pedig később hidegen elcsipegettük olivabogyóval és mogyorós kölesgombóccal (ami golyó, de a gombóc sokkal jobb szó)